Julie's private life

"Everyone is a genius. But if you judge a fish on its ability to climb a tree, it will live its whole life believing that it is stupid." - Albert Einsteina fenti idézettel ismét szembesültem ma, és realizálódott bennem, hogy velem is ez történt. például szentül meg vagyok…

lehetséges újra és újra beleszeretni egy tevékenységbe, de fülig? ha igen, akkor én ezt most tapasztalom életemben először. elég keserédes érzés. egy felől nagyon jó, mert lelkesít, más felől viszont fájdítja a szívemet a bizonytalanság.már most imádom a színészetet,…

voltunk ma anyával színházjegyeket venni (Jutalomjáték, Spamalot, Én, József Attila), aztán könyvtárba mentünk, mert nekem szükségem volt néhány könyvre a monológokhoz. azóta a könyvek olvasásával voltam elfoglalva, de most tartok egy kis szünetet.a héten már a második ember…

le sem tagadhatnám magamat... abban profi vagyok, hogy mindenkit elijesszek magamtól, és ha nem megy csupán a személyiségemmel, morbid eszközökhöz folyamodok. buta, mazochista Julie. de jelen pillanatban úgy érzem, jobb lesz így...csak akkor van gáz, ha ez sem jön be. jobb ötletem…

ma kicsit problémát okozott az, hogy érzelmileg egy sültkrumpli szintjén állok. aztán, mivel nem tudtam magammal mit kezdeni, úgy egy órája nekiálltam megnézni egy részt a Torchwoodból, és azóta egy kicsit Jack Harkness kapitánynak érzem magam, már ami az emberi kapcsolataimat…

fura dolog az élet: görbe tükröt állít elém, ami egyszerre függővé tesz, és közben gyűlöletet gerjeszt bennem önmagam iránt; egyszerre vágyódás és taszítás, egyszerre tűnök zseninek és bolondnak - bár ez utóbbi kettő nem is áll egymástól olyan messze.ezt nem tudom…

azt hittem, csak átmeneti, de egyre rosszabb lesz. tegnap semmit nem csináltam, egy hónappal ezelőtti lelkesedésem nyomát sem találtam magamban. azt hittem, csak átmeneti, a fáradtság, a rossz kedv okozza. de ma ugyanezt tapasztaltam. nagy nehezen, megerőltetve minden porcikámat…

úgy tűnik, több, mint egy hetes lesz ez a mostani kényszerpihenőm. legközelebb jövő kedden mehetek csak suliba. nagyon bízom benne, hogy megéri. már alig várom, hogy meggyógyuljak. és nem csak a suli miatt, ennyire stréber azért nem vagyok. azért várom a gyógyulásomat, mert a…

nem értem az agyam működését. miért bánok meg olyasvalamit, amin már úgysem tudok változtatni? miért ostorozom magam az elszalasztott pillanatokért, amiket már úgysem tudok visszahozni? és vajon, ha mégis változtathatnék a dolgokon, megtenném-e? ha megtenném, jobb lenne-e…

úgy tűnik, lebetegszem. ez már csak azért sem jó, mert nem igazán nevezhetném az immunrendszerem állapotát kielégítőnek.azt már leírtam, mit csináltam szombaton, most leírom a vasárnapot. anyával, Gabóval és Mátéval tiszteletünket tettük a Királyi Vásáron, amit azt hiszem,…

jelenleg csak vulgáris szavakba tudnám önteni a gondolataimat. na jó, igyekszem.épp nehezemre esik az érzelmetlenség, és nem vagyok hozzászokva, ez pedig bosszant, sőt, egyenesen dühít. szinte meg sem tudnám mondni, mi váltja ki belőlem néha az érzelmek csíráját. ráadásul már…

nem hazudtam én, csak elhallgattam dolgokat. de legalább jó okom volt rá. félreértették volna. nem azért, mert nem ismernek, hanem mert nem ez a normális, és annyira szeretnék, ha éreznék valamit. hát, most leírom az igazságot.valójában gyakran gondolok rá. tisztelettel,…

változások kiteljesedése.majdnem pont egy nappal ezelőtt vitattuk meg Gabóval, hogy az utóbbi fél évben mennyit változtam. elértem antiszocialitásom csúcsát, az érzelmeimet nulla és egy közöttire redukáltam, és újabban még terveim és céljaim is vannak.ám nekem úgy tűnik, a…

elhivatottság.szeretném birtokolni az elhivatottságot, de egy olyan érzéketlen és érdektelen ember, mint én, hogyan tehetné? valaki, akinek semmi sem fontos, még az sem, amit jól csinál? ha nincs mit csinálnom, nem is lehetek elhivatott abban, amit csinálok. illetve lenne mit…

egy kicsit reményvesztetté váltam. ám ezt csupán a hangulatingadozásaimnak tulajdonítom. nem ízlik a legfinomabb étel a számban, sőt, étvágyam sincs és folyton sírógörcsöm van. még énekelni sincs életkedvem! megmozdulnom, még levegőt vennem is nehezemre esik...minek az…

kezd rendkívül idegesíteni, hogy a humor forrása folyton az én érzelemmentességem. márpedig pont ez bizonyítja - ingerültté válok, ergo érzek -, hogy mégiscsak képes vagyok érzelmek produkálására.

barbár egy családban élek. elengedtem a kutyát az udvarban, és hiába mondtam el előző nap vagy tízszer, hogy vigyázzanak, ha a kaput kinyitják, nehogy kiszökjön a kutya, anyám erről valahogy megfeledkezett, és a kutya kiment az utcára. nos, erre az ősök reakciója az volt, hogy…

"Vannak különös éjszakák, mikor az emberek csak árnyak, míg az árnyak talán emberek." - Edgar Allen Poe"Sóvárogtam a halál után. ma már tudom, hívtam a halált, hogy szabadítson meg az élet gyötrelmétől." - Interjú A Vámpírralminden megváltozott…

általában tudom mit kell tennem. csak azt nem tudom, hogyan.jelen esetben tudom, hogy el kéne veszítenem mindent, és neki kéne vágnom a nagyvilágnak, a sorsra bízva magam, hogy aztán megtaláljam a boldogságot. de nem tudom, hogyan kéne elkezdenem.pakoljak be egy táskába, és induljak…