Julie's private life

elérkezett az idő az újabb költözéshez. rövid magyarázatot majd a következő blogomban adok, amit itt találtok meg:

http://juliedavid.tumblr.com/

továbbra is elsődleges a semmittevés. tegnapelőtt mondjuk tanultam egy kicsit törire, mert muszáj volt a tételfelelés miatt, de ezen felül csak lazítás. Lucától, az egyik osztálytársamtól kölcsönkaptam egy könyvet, amit le sem tudok tenni. az említett könyv Oscar Wilde-tól a Teleny. amúgy is az egyik kedvenc íróm, és ez a könyve sem okozott csalódást. Luca mondott egy jó gondolatot a könyvvel kapcsolatban, méghozzá, hogy kár, hogy nincs belőle egy színdarab vagy film. hát, elgondolkodtató, tekintve, hogy könyvet is azért írtam, mert nem volt mit olvasnom. most nincs mit néznem, hát teszek róla, hogy legyen! legalábbis jó lenne... :)

pihenés ezerrel. ma - leszámítva, hogy lementem a matektanárhoz egy kis korrepetálásra - nem csináltam semmit! :D jó is ez végre. mondjuk az egész hetem ilyen... kivéve a pénteket. de még akkor se biztos semmi. ez egy laza hét. :D
de azért hogy legyem valami értelme a bejegyzésnek, ismét találtam egy jó kis feliratot, íme:

"Everyone is a genius. But if you judge a fish on its ability to climb a tree, it will live its whole life believing that it is stupid." - Albert Einstein

a fenti idézettel ismét szembesültem ma, és realizálódott bennem, hogy velem is ez történt. például szentül meg vagyok győződve arról, hogy kis koromban sokat hallgattam, hogy lusta, csúnya, buta, semmirekellő vagyok, ezért magamról is ezt gondolom. de értelmezhetjük másképp: mostanra találtam meg, sok útkeresés után, hogy mit is szeretnék csinálni. na már most, ha korábban akárki is odafigyelt volna arra, hogy mihez van affinitásom, és nem úgy állt volna hozzám, hogy semmilyen tehetségem nincs, mostanra már nem kéne többet küzdenem azért, amit szeretnék csinálni, mert korábban elkezdhettem volna vele foglalkozni.
érdekes dolgok ezek, csupa pszichológia. elgondolkodtató.

ma is fárasztó napom volt, de ma kicsit másképp, mint szokott. reggel hétkor keltem, és fél kilenckor indult az egész család Kecskemétre, a cicánkért, hogy haza hozzuk. igen, végre van itthon is egy cicám. neve még nincsen. nagyon aranyos, kicsit még félős, de játékos. nagyon szép csíkozása van, a fajtája brit rövid szőrű. majd valamikor mutatok róla képet is. :)
alig értünk haza, megfürödtem, ettem, és már indulhattam is a Madách Színházba, Spamalotot nézni. ez a darab! teljesen lefáradtam tőle, és majd' az egészet végignevettem. igaz, furcsa érzéseket keltett bennem, de azt hiszem ez mindig így van, ha a Madách-ban járok. mindenkinek csak ajánlani tudom a darabot. :)
mondjuk, amilyen fura vagyok, hazafelé a finálés dal ment a fejemben, aminek az a refrénje, hogy "A felhők fölött mindig kék az ég.". erre elkezdtem azon gondolkodni, hogy valójában csak mi látjuk kéknek innen a Földről, mert az űr számunkra inkább fekete, és a felhők fölött az űr van. hát, igen, le sem tagadhatnám magam. egyébként felmerült bennem, hogy maga a színház épülete és az ott látott darabok is rossz hatással vannak rám. még szerencse, hogy mazochista vagyok. :D

lehetséges újra és újra beleszeretni egy tevékenységbe, de fülig? ha igen, akkor én ezt most tapasztalom életemben először. elég keserédes érzés. egy felől nagyon jó, mert lelkesít, más felől viszont fájdítja a szívemet a bizonytalanság.
már most imádom a színészetet, pedig még alig foglalkozok vele ténylegesen.
miért van olyan érzésem, hogy hiába teszek most azért, hogy elérjem, amit szeretnék, pofára fogok esni? biztos ilyen napom van.
ennek örömére így végén mellékelek egy dalt, amit én szinte minden nap meghallgatok, van, hogy egy nap többször is - például ma is -, mert annyira tetszik.
Serbán Attila - Ha Egyedül Állsz

most valahogy olyan kedvtelen vagyok... nem baj, azért írok pár sort.
tegnap volt Katona klub, és nagyon jó volt. az elején beszélgettünk az előadásról, és Ildi mondta, hogy majd bejön hozzánk egyszer Máté Gábor, és beszélgethetünk vele. utána a másik csoport elment, volt 5-10 perc szünet, majd gyakorlatokkal kezdtünk, aztán még pár összetettebb gyakorlat következett, majd még néhány gyakorlat, a változatosság kedvéért. :D a foglalkozás utolsó fél órájában a jelenetekkel foglalkoztunk, majd haza mentünk. sajnos a jövő héten nem lesz klub, csak utána. közben én elkezdtem másik jelenetet is keresni a 11. mellé, nekem az 5. lenne szimpatikus, de majd még meglátjuk. egyébként Ildi azt is mondta, hogy ezeket a jeleneteket majd kétszer be is fogjuk mutatni, egyszer nyíltam meghirdetve, amikor bárki bejöhet és megnézheti, egyszer pedig zárt körben, a Woyzeck alkotóinak adjuk elő.
ma suli után anyával vettünk néhány dolgot a leendő macskánknak, és most este is elmentünk még egy helyre cica-felszerelésért. szombaton hozzuk haza, és már teljesen oda vagyok, meg vissza tőle. nagyon várom.

azt hiszem, már épp itt az ideje, hogy ide is írjak valamit. eddig egyszerűen nem volt kedvem hozzá.
nos, az utóbbi pár nap főbb eseményei, időrendben:
vasárnap este anyával megnéztük a Jutalomjátékot, a Játékszínben. részemről az egészet végigröhögtem, de annak, aki meg szeretnék nézni, azt tanácsolom, hogy csak egy-két hónap múlva, mert még sok a szövegtévesztés, meg úgy egyébként is.
hétfőn aztán suli után találkoztam Zsuzsival a Deák téren, hogy a jelenetünkről beszéljünk, végül aztán két és fél órát beszélgettünk, más dolgokról is. de legalább a háttértörténetben sikerült megegyeznünk.
ma reggel nem mentem be első órára, mert egész nap annyira fáj a fejem, hogy majd' szétrobban, és reggel szinte mozdulni sem bírtam, hiába keltem fel időben. napközben aztán - pontosabban már a suli vége felé - Kelsey meglátogatott, és közölte, hogy a suliban színpadra viszik a Hair musicalt, és nekem benne kell lennem. hát, ha ez ilyen egyszerű lenne! :D egyébként azt is mondta, hogy először a József és a színes szélesvásznú álomkabátot akarták, aztán végül ez lett belőle. felteszem azért, mert Kelsey most épp a Hairre van rákattanva. :D de ha ezt előbb találják ki, akkor egy évben több darabot is lehetett volna, és lettek volna ötleteim, miket...
holnap extra hosszú, három órás Katona klub lesz, a jeleneteken fogunk dolgozni. jó lesz, már várom.
azt hiszem, más érdekes nem történt. lehet, ráállok erre, hogy csak néhány naponta írok, kivéve, ha írhatnékom van. talán így jobb.

fura volt a mai nap. fura volt suliba menni. ha az embernek ennyi más dolga is akad a suli mellett, utána fura lesz, ha be kell mennie a suliba. de attól tartok, hamar visszaszokok majd. :D

ismét találtam 9GAG-en egy jó kis feliratot, ami jellemző rám:

elég sok emberrel csinálom ezt...

valójában ma nem volt túl érdekes napom. suliban voltam, aztán anyával találkoztam az Örsön, bementünk az Ikeába, vettünk mécseseket, kicsit nézelődtünk, és haza jöttünk. itthon meg - a változatosság kedvéért - semmit nem csináltam. pihentem. és ma ismét hamar lefekszem aludni - legalábbis péntek estéhez képest. holnap szerintem segítek anyának az ebédkészítésben, meg tanulok, vasárnap pedig napközben még tanulok, este színházba megyünk. ez most egy nyugisabb két nap lesz. :)

hát, a mai napom elég mozgalmas volt és ismét elfáradtam. de ez úgy tűnik, már mindennapos dolog.
reggel egy kicsit tovább lustálkodtam a szokásosnál és kilenckor keltem, fürdés, sminkelés, öltözés, és elindultam A Nagy Világvége Castingra. igen, ez volt az, amiről tegnap még nem akartam írni. ennek oka pusztán annyi volt, hogy akkor ráparáztam volna. nálam ez már csak így van. a válogatáson kb 3 órát várakoztam, majd pár perc alatt meg is volt a lényegi része. majd meglátjuk, lesz-e belőle valami. utána anyával végigjártuk a Múzeum körúton az antikváriumokat, Büchner összesre vadászva, de nem jártunk sikerrel, azonban egy Hammingway kötettel gazdagabbak lettünk. ezt követően visszamentünk az egyetemre, én a büfében megvártam anyát, és együtt haza jöttünk. azóta pihenni próbálok, több-kevesebb sikerrel. inkább kevesebb. éppen ezért most el is megyek aludni, mert már alig látom a billentyűzetet.

ma délelőtt orvosnál voltam, és megint levettek öt kémcső vért, szóval kicsit leamortizált voltam ma, de majd helyreállnak a dolgok. este Katona klub volt, most nem a Sufniban, hanem próbateremben voltunk. megnéztük a monológokat, a választott jeleneteket, aztán már vége is lett, pedig így is ráhúztunk vagy húsz percet. aztán Zsuzsival, azzal a lánnyal, akivel a tizenegyedik jeleneten dolgozom, megbeszéltük, hogy jövő hétfőn összefutunk, hogy átbeszéljük, mit is akarunk. addig pedig be akarom szerezni egy antikváriumból a Georg Büchner összes című kötetet.
holnap is érdekes nap vár rám, de erről majd inkább utólag írnék. nem igazán szeretem elkiabálni a dolgokat.

sajnálatos módon kicsit elmaradtam most itt az írással, ez két dolog miatt van: egy részt, fáradt vagyok, más részt elfoglalt vagyok. na, de most írok. :)

kezdeném is a legutóbbi bejegyzés folytatásával/kiegészítésével. a szombati nap eredményesnek mondható, a Pesti Magyar Színiakadémia szempontjából legalábbis biztosan. itt el lehet olvasni, hogy hogyan is végződött a dolog.
tegnap este Eszterrel voltam színházban. a Katona József Színházban, a Woyzecket néztük meg. előtte negyven perccel találkoztunk, beültünk egy kávézóba beszélgetni, aztán megnéztük az előadást és hazafelé is beszélgettünk. mivel tegnap nagyon rossz napom volt, ezért rendkívül jól esett egy ilyen program estére: szeretek Esztivel beszélgetni, és a darabot is már előre szerettem, és nem csalódtam. a Woyzeckben volt egy-két fura dolog számomra, de ez biztos abból adódott, hogy én előtte már elolvastam a szövegkönyvet és néhány dolog megvalósítását másképp képzeltem, mint Ascher, a rendező, de így is nagyon tetszett. más volt, de jó. szerintem esélyes, hogy majd még egyszer megnézzem valamikor.
a mai napom egy fokkal unalmasabb volt, de nem kevésbé mozgalmas - dokinál voltam, kontrollon. viszont holnap ismét Katona klub, szóval ismét lesz miről írnom. :)

most csak rövid bejegyzés lesz, mert nagyon fáradt vagyok.

reggel nyolckor keltem, és tízre mentem a Magyar Színházban megrendezett Színészigetre. hát, mit is írhatnék... nekem tetszett, amit láttam és élveztem az előadásokat, de nem maradtam végig, olyan fél tíz körül eljöttem. így is majd' fél napot töltöttem ott. tényleg nem tudom, mit írjak most róla. lehet a fáradtság is akadályoz az értelmes gondolkodásban. most tényleg csak ennyi. megyek aludni, holnap délig fel sem kelek, aztán nekiállok rengeteg teendőmnek.

voltunk ma anyával színházjegyeket venni (Jutalomjáték, Spamalot, Én, József Attila), aztán könyvtárba mentünk, mert nekem szükségem volt néhány könyvre a monológokhoz. azóta a könyvek olvasásával voltam elfoglalva, de most tartok egy kis szünetet.

a héten már a második ember mondja nekem, hogy azért nem megy el valahova, mert az anyja nem engedi. na ez most már nagyon elkezdett foglalkoztatni, mert őszintén nem értem! lehet, ez csak nálam működik így, kb 16 éves korom óta, hogy oda megyek, ahova akarok, akkor, amikor akarok, és addig, ameddig akarok. persze, én el szoktam mondani anyának, hogy pl. koncertre megyek, majd holnap jövök, vagy ilyesmi, de általában úgysem tudja, ha mondom neki sem, hogy mit is fogok megnézni/meghallgatni, szóval nem foglalkozik vele. ahogy az öcsémnél is van, pedig ő még csak 15. ma is moziba ment, de csak ennyit mondott anyának. és ez így működik, így a jó. nem értem, másoknál ez miért nem így működik...

délután megyünk majd anyával könyvtárba, és összeírtam azon könyvek címét, amikre szükségem van monológokhoz. összesen öt darab. a többi itthon is megvan. továbbá elkezdtem megírni az interjút, remélve, hogy nem feleslegesen dolgozom, főleg, hogy már nagyon lelkes vagyok. és a lelkesedésem nem csak idáig terjed, hanem egészen odáig, hogy az egész színházat a keblemre ölelném. annyit olvastam az elmúlt napon Fekete Ernőről, hogy most épp többet tudok róla, mint saját maga. ebből kéne most irodalom dolgozatot írnom, tuti ötös lenne. valamint elkezdtem kidolgozni Woyzeck karakterét. eddig fogalmam sem volt, hogyan kezdjek neki, de valakitől kaptam némi támpontot, amivel már tudok mit kezdeni. mindezen felül új dal került fel a felvételis dalok listájára. anya szerint kéne férfi-dalokat és -monológokat is felírnom, amit persze én szívesen megtennék, de nem hiszem, hogy a felvételiztetők túlzottan rajonganának az ötletért. majd még meglátom. már csak a monológ megírása az, ami érintetlen. ehhez még kell némi gondolkodás. most azt hiszem, a Woyzeck szövegkönyvvel fekszem le. jó éjt!

"Az biztos, hogy teljesen normális emberek nem kerülnek erre a pályára, mert semmi értelme."
- Fekete Ernő a színészetről

így már mindent értek. a fenti mondatot egy Fekete Ernővel készült interjúban olvastam, és hirtelen megvilágosodtam tőle, hogy miért is kaptam rá a színházra, a színészetre. az mindig is nyilvánvaló volt, hogy nem vagyok normális, épp ezért lennék tökéletes erre a pályára. ennyi.

mellesleg az egész napomat Fekete Ernő interjúk és életrajzok olvasásával töltöttem. hát nem kellemes időtöltés? :)

olyat álmodtam az éjjel! reggel felkeltem és jó kedvem lett tőle. voltak az álomban elég furcsa dolgok is, sőt, de pl az álomban szereplők egy része felvidított. áhh nem tudom rendesen leírni, mert nem emlékszem mindenre. a lényeg, hogy jó volt.

délután pedig voltam a Katona klubon. már megint túl korán értem oda - meg kéne tanulnom, mennyi idő alatt érek oda. ugye mára az a feladat volt, hogy mindenki nézzen át egy jelenetet. ma ezekkel a jelenetekkel foglalkoztunk, én pedig végül Woyzeck lettem, mert valakinek annak is kell lennie, én meg általában úgyis jobban szeretem a férfi szerepeket, de ezt nem kell hangoztatni, mert rám sózzák még Andres, a Kapitány, az Ezreddobos, a Doktor, meg a Bolond szerepét is. :D az egyik lánnyal kellett átdolgoznunk a 11. jelenetet, és tíz perc munka után szerintem tisztességesen teljesítettük a feladatot. jövőhétre viszont sok nehéz feladatot kaptunk. legalábbis nekem nehéz. meg kell írjam a 11. jelenetre Woyzeck belső monológját, és ki kell dolgoznom a karakterét. őszintén szólva, azt se tudom, hol kezdjek neki... viszont Ildi azt mondta, menni fog az interjú, de még beszéljünk róla. most ezzel mit akart, nem tudom. de azért ha azt mondta, menni fog, akkor örülök. :D

és hogy este se unatkozzak, megtanultam a Mozart!-ból a Forog a táncot. ^^

az utóbbi pár nap egész érdekes volt bizonyos szempontból. ráébresztett arra, hogy a jelenem semmi másra nem jó, mint hogy megkapjam a jelzéseket a jövőmre vonatkozóan. az emberek, akiket most ismerek, mostanság csak rossz érzéseket váltanak ki belőlem. ám azok, akiket csak ismerni fogok majd, már most felvidítanak. bár, ha jobban belegondolok, ez mindig is így volt velem. érdekes ez. :)

holnap ismét lesz Katona klub, amit rettentően várok. nagyon remélem, hogy megkapom azt az interjút, amit szeretnék, ez ügyben mindenki drukkoljon nekem! egyéb iránt pedig ma ismét átnéztem a Woyzeck szövegkönyvéből a Marie-jelenetet, amit választottam. amúgy az ominózus jelenet a 11., ha valakit érdekel. kíváncsi vagyok, mit fogunk csinálni holnap.

délelőtt faragtam tököt. vámpír tök lett belőle. tessék szépen megnézni:

egyéb iránt pedig találtam egy nagyon vicces 9GAG posztot, ami illik rám:

nem rég értem haza a Musical Plusz 33. előadásáról, ami fantasztikus volt! kezdetnek itt a hozzá tartozó plakát:

az egész a Jazz and More, This Is Halloween-jával kezdődött, amit egy ehhez hasonló dolog követett:

hát lehet ezt nem imádni? :D
ezek után már nem tudnám sorrendben felsorolni, milyen dalok voltak, úgyhogy csak ömlesztve írom le azon musicalek listáját, amikből dalok hangzottak el.
volt The Rocky Horror Picture Show, sok Sweeney Todd, Vámpírok Bálja és Jekyll és Hyde, valamint Rémségek Kicsiny Boltja, Szépség és a Szörnyeteg, The Little Shop of Horrors, Mozart és Elisabeth.
nekem ez volt az első ilyen jellegű koncertem, vagy mi, de már most oda vagyok az egészért. gyakrabban kéne ilyenekre is járnom. na, majd tavasztól. :)

végezetül, annyira megihletett az egész, hogy beteljesítettem egy régi tervemet, és csináltam egy videót. (a vágáshoz nem igazán értek, úgyhogy ha csúszik a zene, bocsánat!)
Szépség és a Szörnyeteg - Nincs szépség a Földön

tegnap Eszter azt mondta nekem, hogy mindig a boldogságot kell keresnünk. akkor is, ha pofára esünk, fel kell állnunk és újból a boldogság keresésére kell indulnunk. később jöttem rá, hogy ez számomra mekkora problémát vet fel. alapból én ezt elég idealista dolognak tartom, hiszen mi a boldogság? létezik egyáltalán? de ha ezt most nem is firtatom. hogyan keressem a boldogságot, megpróbáltatásokat figyelmen kívül hagyva, ha tudom, hogy létezik egy abszolút boldog állapot, amit bárki, bármikor elérhet - csupán meg kell halnia.
ezzel a tudattal hogy keresgélhetném én a bizonytalan boldogságot az életben? hogyan mondhatnám az életem során bármikor is, hogy boldog vagyok, ha tudom, hogy ez a boldogság csak töredéke a valódi boldogságnak?
az emberek sokszor összekeverik a boldogságot az elégedettséggel. mert igaz, hogy a teljes megelégedettség okozhat valami fajta boldogságot, de közel sem elég még ez sem a teljes boldogsághoz. mindezek tudatában miért is kéne törekednünk a boldogságra? ha egyszer úgysem érhetjük el, legalábbis életünkben nem.

a következő képről a magyartanárom jutott eszembe:

le sem tagadhatnám magamat... abban profi vagyok, hogy mindenkit elijesszek magamtól, és ha nem megy csupán a személyiségemmel, morbid eszközökhöz folyamodok. buta, mazochista Julie. de jelen pillanatban úgy érzem, jobb lesz így...
csak akkor van gáz, ha ez sem jön be. jobb ötletem most nincs. majd holnapra kitalálok egyet. mazochista vagyok, de van, amelyik önsanyargatást szívesebben elviselem, mint a másikat.

éppen ezekben a napokban, éppen ezeken a rendezvényeken... én, személy szerint egy kicsit forradalmárnak éreztem magam ezen a hétvégén.

22-én, szombaton kisétáltunk az Andrássy útra, és utána beverekedtük magunkat a Paulay Ede utca felé. azt írom felé, és nem tévedésből: akkora tömeg volt már alig a demonstráció megkezdése után, hogy közvetlenül a színház elé nem lehetett eljutni. a későbbiekben több alkalommal is felszólították a jelenlévőket, hogy mivel túlságosan kilóg a tömeg az Andrássy útra, ezért fáradjanak a Paulay utcába is.
a tömeggel való szembesülés után a következő észrevételem az volt, hogy milyen kulturált is ez a tömeg. az egész demonstráció alatt a legdurvább dolog az volt, hogy kifütyülték - a hívatlanul érkező - Fábry Sándort, és egy kicsit talán még fújoltak is. kellemes meglepetésként ért, hogy összefutottam Eszterékkel, és távolról még az iskolánk egyik igazgatóhelyettesét is láttam. szintén kellemes meglepetés volt azzal szembesülnöm, hogy ezen a civil szervezésű megmozduláson tiszteletüket tették olyan rendezők és színészek a nézők közt, nem felszólalóként, mint - a teljesség igénye nélkül - Hernádi Judit, Ascher Tamás, László Zsolt...
ahogy álltam a tömegben, igyekezve látni és hallani a felszólalókat két, egymásnak kicsit talán ellent is mondó érzés fogott el. az egyik, hogy végre, a tömeg erejével valamilyen módon én is kinyilváníthattam a véleményemet, a másik pedig az, hogy milyen jelentéktelen is a kétségbeesett ember szava, amikor a "nagyurak" ellen harcol, szinte fegyvertelenül, jogfosztottan. ám az mégis némi bizakodásra ad okot, hogy a sajtó képviselői szép számban jelen voltak, így talán eljut a mondandónk azokhoz, akiknek szól.

23-án, vasárnap, kicsit késve indultunk el, nem gondoltam, hogy ennek ez lesz az eredménye: az Astoriától gyalog indultunk el az Erzsébet híd felé, ám a Ferenciek terénél tovább nem jutottunk, akkor volt a tömeg már negyed négy körül.
ezen a rendezvényen voltak számomra pozitívan és negatívan megélt dolgok is, ezeket sorolnám most fel. pozitívum volt, hogy minden felszólaló beszéde az ember lelkéig hatolt, rám rendkívül lelkesítő hatással volt. pozitívumként kell írnom a technikáról is, mivel nagyon jól megoldották a szervezők, hogy - a majdnem az Astoriáig érő tömeg legvége is - jól hallhassunk és láthassunk mindent. örömmel vettem azt is észre, hogy a tömegben ismét jelen voltak ismert emberek is, mint például Vámos Miklós és Herczeg Zoltán. továbbá megosztanék itt egy olyan élményt, amiben csak a jelenlévőknek lehetett része: amikor a színpad előtt közvetlenül elkezdett a tömeg skandálni, hogy Nem tetszik a rendszer!, és ez szinte hullámként söpört hátra felé, mind hangosabban közeledve, nahát ez fantasztikus érzés volt. negatívum volt azonban, hogy én több verset, dalt szívesen hallottam volna, illetve az az együttes, akik felléptek és népdalt adtak elő... választhattak volna valami közismertebb nótát, mert így nem igazán sikerült azonosulnia a tömegnek a dalolókkal - ahogy észrevettem.
eltekintve minden pozitívumtól és negatívumtól, hidegtől, esőtől, a perecet áruló pasastól, aki a tömegben flangált, én nagyon bízom benne, hogy végre tényleg elkezdődött valami, és végre felébredtek az emberek, és tudatosult bennük, hogy a semmittevésnek véget kell vetni.

ahogy a bejegyzés elején említettem... éppen most, történelmet kell írnunk, változást kell hoznunk. manapság már sajnos hiányoznak a régi forradalmárok, de van valami másunk: eszünk, kultúránk, célunk és akaratunk, amivel azt valósítunk meg, amire szükség van most. köztársaságot!

nem rég keltem fel. az éjszaka nem aludtam jól. aztán kimentem anyához a konyhába, aki tudatosította bennem a hétvégi programot: ma demonstrálunk az Új Színház előtt, holnap együtt főzünk ebédet, aztán tüntetünk az Egymillióan a magyar sajtószabadságért rendezvényén, este pedig a Madách Színházba megyek, és másodszor is megnézem Az Operaház Fantomját. jó program, mi?
furcsa hónapokat élünk, amikor a politika átszövi a kultúrát. ez helytelen, de alkalmazkodnunk kell. hát, akkor irány az utcára, és kulturáltan politizáljunk.