úgy tűnik, több, mint egy hetes lesz ez a mostani kényszerpihenőm. legközelebb jövő kedden mehetek csak suliba. nagyon bízom benne, hogy megéri. már alig várom, hogy meggyógyuljak. és nem csak a suli miatt, ennyire stréber azért nem vagyok. azért várom a gyógyulásomat, mert a fejembe vettem, hogy videóra fogom venni, ahogy éneklek. már azt is tudom, hogy melyik dalt, de ezt nem árulom még el.
nem tudom, hogy ez mit jelent, jó, rossz, esetleg semleges dolog, de még a betegségem alatt is minden nap gyakorlok. igaz, nem feszegetem a határaimat (legalább egy oktávval kevesebb megy így betegen), de mégis úgy érzem, egy kicsit őrült dolog ez.
arról a kattantságomról pedig még mindig nem tudok lemondani, hogy férfi szerepeket énekeljek. úgy szeretem őket! :D a pasiknak sokkal jobb dalok jutnak, mint a nőknek. diszkrimináció. már az is felmerült bennem, hogy ógörög példára - ahol a férfiak játszották a színházakban a női szerepeket is -, én bevezetem, hogy nő létemre férfi szerepeket fogok énekelni. nem tudom, mekkora sikert aratnék vele. mondjuk átgondoltam, és valószínűleg azért nem okoz ez akkora gondot nekem, mert már kisiskolás koromban is a kórusban abba a szólamba raktak be mindig, ahol a legkevesebben voltak, mert mindhárom szólamot el tudtam énekelni. és nekem már akkor is egyszerre volt a szoprán és az alt is a kedvencem, de a mezzot utáltam.
hát, ezeken gondolkodok én itt most az ágyban teázgatva...
