nem értem az agyam működését. miért bánok meg olyasvalamit, amin már úgysem tudok változtatni? miért ostorozom magam az elszalasztott pillanatokért, amiket már úgysem tudok visszahozni? és vajon, ha mégis változtathatnék a dolgokon, megtenném-e? ha megtenném, jobb lenne-e utána?
ilyen kérdések kavarognak a fejemben. pedig teljességgel felesleges. tipikusan mi-lett-volna-ha dolgok ezek.
rosszul működök. vágyódom a szeretet után, holott úgysem tudnám viszonozni. akkor pedig ez önzés. és mégis. ezek szerint önző vagyok.
végezetül pedig elnézést a fenti nyafogós gondolatokért, a betegség és a fáradtság van rám ilyen hatással.
