azt hittem, csak átmeneti, de egyre rosszabb lesz. tegnap semmit nem csináltam, egy hónappal ezelőtti lelkesedésem nyomát sem találtam magamban. azt hittem, csak átmeneti, a fáradtság, a rossz kedv okozza. de ma ugyanezt tapasztaltam. nagy nehezen, megerőltetve minden porcikámat megtanultam, amit muszáj volt, de nem többet, aztán ismét nem csináltam semmit. elvégeztem a házimunkát, megsütöttem a félkész lasagne-t, megnéztem az Egy Bolond Százat Csinál című filmet, beszélgettem anyával, és most ezt írom. és a lelkesedésemet még mindig nem találom. hol hagyhattam el? és miért? mi történhetett, vagy mi nem, amiért elmúlt? pedig azért alakulnak a dolgaim... és mégsem lelkesedem. egyre nagyobb tehernek érzem azokat a dolgokat, amiket még szeptember elején örömmel és önként megcsináltam. hogyan szerezhetném vissza a lelkesedésem? ha ez így megy tovább, rúdtáncos leszek. csak ahhoz le kell fogynom. bár, ha úgyis koplalnom kell, mert nem vagyok képes megdolgozni azért, amit szeretnék...
2011-10-02
2011.10.02. 20:00 | mïssJ | Szólj hozzá!
Címkék: gondolatok lelkesedés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://privatejulie.blog.hu/api/trackback/id/tr253272686
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
