úgy tűnik, lebetegszem. ez már csak azért sem jó, mert nem igazán nevezhetném az immunrendszerem állapotát kielégítőnek.
azt már leírtam, mit csináltam szombaton, most leírom a vasárnapot. anyával, Gabóval és Mátéval tiszteletünket tettük a Királyi Vásáron, amit azt hiszem, négyünk közül én élveztem a legjobban. tudtunk kedvezményesen színházjegyet venni, és ez a tény teljesen bezsongatott. az Új Színházba, a Még Egyszer Hátulrólra vettünk jegyeket. én ezt az előadást már láttam, de szerettem volna a többieknek is megmutatni.
ma pedig reggel Gabó elkísért a suliba, majd haza ment. én pedig egész nap majd' meghaltam, mert fáj a torkom és hőemelkedésem van.
most pedig egy kis elmélkedés...
azt vettem észre, hogy régen az volt a természetes, hogy végigaludtam az órákat az iskolában, és eszembe se jutott, hogy talán tanulni kéne. most pedig az a nagy helyzet, hogy az a természetes, hogy az órákon minden elhangzott szót, minden táblára írt dolgot én is leírom a füzetembe. (megjegyezném, eddig füzetem sem nagyon volt...) akármi is történjen, potyogjanak tündérek az égből, ez már automatikussá vált. pedig a konkrét motivációm és lelkesedésem épp alább hagyott.
és itt rá is térnék a probléma részére. talán csak a fáradtság miatt, de kezd elmúlni a lelkesedésem. most ezzel mit tegyek? én nem szeretném, hogy ez elvesszen. de jelenleg úgy ég a fejem és olyan fáradt vagyok, hogy még az ilyen egyszerű kérdésre sem tudom a választ.
