Julie's private life

nem rég értem haza a Musical Plusz 33. előadásáról, ami fantasztikus volt! kezdetnek itt a hozzá tartozó plakát:az egész a Jazz and More, This Is Halloween-jával kezdődött, amit egy ehhez hasonló dolog követett:hát lehet ezt nem imádni? :Dezek után már nem tudnám sorrendben…

tegnap Eszter azt mondta nekem, hogy mindig a boldogságot kell keresnünk. akkor is, ha pofára esünk, fel kell állnunk és újból a boldogság keresésére kell indulnunk. később jöttem rá, hogy ez számomra mekkora problémát vet fel. alapból én ezt elég idealista dolognak tartom,…

a következő képről a magyartanárom jutott eszembe:

le sem tagadhatnám magamat... abban profi vagyok, hogy mindenkit elijesszek magamtól, és ha nem megy csupán a személyiségemmel, morbid eszközökhöz folyamodok. buta, mazochista Julie. de jelen pillanatban úgy érzem, jobb lesz így...csak akkor van gáz, ha ez sem jön be. jobb ötletem…

éppen ezekben a napokban, éppen ezeken a rendezvényeken... én, személy szerint egy kicsit forradalmárnak éreztem magam ezen a hétvégén.22-én, szombaton kisétáltunk az Andrássy útra, és utána beverekedtük magunkat a Paulay Ede utca felé. azt írom felé, és nem tévedésből:…

nem rég keltem fel. az éjszaka nem aludtam jól. aztán kimentem anyához a konyhába, aki tudatosította bennem a hétvégi programot: ma demonstrálunk az Új Színház előtt, holnap együtt főzünk ebédet, aztán tüntetünk az Egymillióan a magyar sajtószabadságért rendezvényén, este…

ma kicsit problémát okozott az, hogy érzelmileg egy sültkrumpli szintjén állok. aztán, mivel nem tudtam magammal mit kezdeni, úgy egy órája nekiálltam megnézni egy részt a Torchwoodból, és azóta egy kicsit Jack Harkness kapitánynak érzem magam, már ami az emberi kapcsolataimat…

és túl vagyok az első Katona klubon. nekem, az antiszocialitás megtestesült példaképének elég megviselő volt, de mivel mazochista is vagyok, élveztem ezt a három órát.már háromnegyed négyre odaértem, de jó páran így is megelőztek. aztán jött Ildi, aki ezt az ifjúsági…

tegnap este anyával megnéztük A Mizantrópot. az előadás után az első gondolat, ami mindkettőnk fejében ott motoszkált, és szinte egyszerre mondtuk ki, hogy Moliére mennyire időszerű, és aktuális még ma is. ezen kívül ami már az előadás alatt szembe tűnt, hogy az ezüst…

annyira rosszul vagyok, hogy ha nem koncentrálnék arra, hogy a testem ne essen darabjaira, bizonyára megtenné.úgy érzem magam, mintha az egyik kedvenc sorozatomban, a Torchwoodban, annak is a negyedik évadában lennék: már rég halottnak kéne lennem, de én mégis élek. akkor most mihez…

fura dolog az élet: görbe tükröt állít elém, ami egyszerre függővé tesz, és közben gyűlöletet gerjeszt bennem önmagam iránt; egyszerre vágyódás és taszítás, egyszerre tűnök zseninek és bolondnak - bár ez utóbbi kettő nem is áll egymástól olyan messze.ezt nem tudom…

úgy másfél órája értünk haza a Woyzeck nyílt próbájáról.azzal kezdődött az egész, hogy akkora tömeg gyűlt össze már fél tizenegykor, hogy a sor vége a Ferenciek terén volt. háromnegyedkor végre beengedtek, de csak az előtérig, újabb negyed órát kellett várni, hogy…

ma nem voltam iskolában. annyira lebetegedtem mostanra, hogy majd' az egész napot átaludtam. ittam NeoCitrant, ettem zöldséglevest, szóval kúrálom magam. bár így estére a lázam egyre csak emelkedik, és ez aggaszt. viszont a kedvemet egészen feldobta, hogy végre beszélgettem kicsit…

na jó, azt hiszem, illene valami vidámat és lényegeset is írnom. :Dkezdem azzal, hogy ma végre sikerült vennünk egy lábbelit. egy aranyos csizmát, ami fekete, egy kicsit magas sarka van, és van rajta két sor apró szegecs. szóval nem olyan, mint a többi csizmám, de nem is nagyon lóg…

hát, idáig jutottam. rám tört a depresszió. szerintem a fáradtság az oka. remélem, el fog múlni. szegény anyának ma az agyára mehettem vásárlás közben.

őszintén megvallom, nincs nagyon miről írnom. sokat tanulok, ám ez persze a jegyeimen nem látszik. azt hiszem, ismét le fogok betegedni, ennek már előrelátható jelei vannak, csak be ne lázasodjak. tegnap este filmet néztünk, egy Twilight paródiát, melynek címe Vampire Sucks.…

újra itthon. ismét bebizonyosodott, hogy pesszimistának lenni jó: ahhoz képest, hogy álltam hozzá az utazáshoz, egészen jól éreztem magam. a végén már haza sem akartam jönni, de muszáj volt, mert délután már matektanárnál is voltam.igazából most más egyebet nem nagyon tudok…

alig látok, de azért bepötyögök néhány sort.tegnap este nagyon rosszul jöttek ki a dolgaim, nem csoda hát, hogy idegbeteg voltam, mire oda kerültem, hogy aludni kéne. akkor még elpakoltam az utazótáskámat, tanultam törire (németből bajok lesznek...), majd találtam egy akkor…

hogy jelen szerencsétlen helyzetemben mi tesz boldoggá, mi vigasztal? például a következő kép, melynek látványa fogad, ha ránézek a komódomra.                    ezen felül még a tudat…

azt hiszem, akár szerzetes is lehetnék, ugyanis mostanában a lemondásról szól az életem. persze, mondhatnám, hogy közben jó dolgok is vannak - mert így van -, de most nem ezekről akarok írni. ott kezdődik majd a lemondás, hogy nem nézhetem meg a Macskákat, mert pénteken Gabó…

azt hittem, csak átmeneti, de egyre rosszabb lesz. tegnap semmit nem csináltam, egy hónappal ezelőtti lelkesedésem nyomát sem találtam magamban. azt hittem, csak átmeneti, a fáradtság, a rossz kedv okozza. de ma ugyanezt tapasztaltam. nagy nehezen, megerőltetve minden porcikámat…

találtam egy nagyon jó írást Ruttkai Éváról, a színház.hu-n. itt a link, olvassátok.engem egy kicsit megríkatott. de újabban sok ilyesmi megríkat. Örkény István egyperces levelei például rendszeresen. kezdem fontolgatni, hogy nem olvasok ilyeneket, mert ciki az iskolában sírni.