tegnap Eszter azt mondta nekem, hogy mindig a boldogságot kell keresnünk. akkor is, ha pofára esünk, fel kell állnunk és újból a boldogság keresésére kell indulnunk. később jöttem rá, hogy ez számomra mekkora problémát vet fel. alapból én ezt elég idealista dolognak tartom, hiszen mi a boldogság? létezik egyáltalán? de ha ezt most nem is firtatom. hogyan keressem a boldogságot, megpróbáltatásokat figyelmen kívül hagyva, ha tudom, hogy létezik egy abszolút boldog állapot, amit bárki, bármikor elérhet - csupán meg kell halnia.
ezzel a tudattal hogy keresgélhetném én a bizonytalan boldogságot az életben? hogyan mondhatnám az életem során bármikor is, hogy boldog vagyok, ha tudom, hogy ez a boldogság csak töredéke a valódi boldogságnak?
az emberek sokszor összekeverik a boldogságot az elégedettséggel. mert igaz, hogy a teljes megelégedettség okozhat valami fajta boldogságot, de közel sem elég még ez sem a teljes boldogsághoz. mindezek tudatában miért is kéne törekednünk a boldogságra? ha egyszer úgysem érhetjük el, legalábbis életünkben nem.
2011-10-28
2011.10.28. 13:53 | mïssJ | Szólj hozzá!
Címkék: boldogság
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://privatejulie.blog.hu/api/trackback/id/tr323336152
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
