azt hiszem, akár szerzetes is lehetnék, ugyanis mostanában a lemondásról szól az életem. persze, mondhatnám, hogy közben jó dolgok is vannak - mert így van -, de most nem ezekről akarok írni. ott kezdődik majd a lemondás, hogy nem nézhetem meg a Macskákat, mert pénteken Gabó születésnapja alkalmából meglátogatom őt. és persze nekem pont a 7-ei szereposztás tetszik. folytatódik a lemondás ott, hogy nem mehetek Prágába, mert Gabó nem tud jönni, egyedül pedig nem merek, mert eltévednék.
hiába a sok pozitívum, ezek és az ehhez hasonlók elveszik az életkedvemet. akkor is, ha nyilván örülnöm kéne, hogy láthatom Gabót. aminek örülök is, de már látom magam előtt, mi vár rám. semmi rossz, velem van a baj, túl antiszociális vagyok.
apropó, antiszociális, kezdem kiközösítve érezni magam az iskolában, mivel egész nap csak üldögélek egymagam, és igaz, néha olvasok vagy zenét hallgatok, de gyakran csak nézek ki a fejemből.
egyébként ez a hetem húzós lesz...
ma, ahogy hazaértem a suliból, épp hogy megebédeltem, mehettem az Oktogonra, átvenni a Halloween Plusz jegyemet, majd rohantam haza, hogy odaérjek az orvoshoz. holnap színházba megyek, csütörtökön cipőt venni, pénteken pedig utazok, és csak vasárnap jövök haza, ha minden igaz.
