éppen ezekben a napokban, éppen ezeken a rendezvényeken... én, személy szerint egy kicsit forradalmárnak éreztem magam ezen a hétvégén.

22-én, szombaton kisétáltunk az Andrássy útra, és utána beverekedtük magunkat a Paulay Ede utca felé. azt írom felé, és nem tévedésből: akkora tömeg volt már alig a demonstráció megkezdése után, hogy közvetlenül a színház elé nem lehetett eljutni. a későbbiekben több alkalommal is felszólították a jelenlévőket, hogy mivel túlságosan kilóg a tömeg az Andrássy útra, ezért fáradjanak a Paulay utcába is.
a tömeggel való szembesülés után a következő észrevételem az volt, hogy milyen kulturált is ez a tömeg. az egész demonstráció alatt a legdurvább dolog az volt, hogy kifütyülték - a hívatlanul érkező - Fábry Sándort, és egy kicsit talán még fújoltak is. kellemes meglepetésként ért, hogy összefutottam Eszterékkel, és távolról még az iskolánk egyik igazgatóhelyettesét is láttam. szintén kellemes meglepetés volt azzal szembesülnöm, hogy ezen a civil szervezésű megmozduláson tiszteletüket tették olyan rendezők és színészek a nézők közt, nem felszólalóként, mint - a teljesség igénye nélkül - Hernádi Judit, Ascher Tamás, László Zsolt...
ahogy álltam a tömegben, igyekezve látni és hallani a felszólalókat két, egymásnak kicsit talán ellent is mondó érzés fogott el. az egyik, hogy végre, a tömeg erejével valamilyen módon én is kinyilváníthattam a véleményemet, a másik pedig az, hogy milyen jelentéktelen is a kétségbeesett ember szava, amikor a "nagyurak" ellen harcol, szinte fegyvertelenül, jogfosztottan. ám az mégis némi bizakodásra ad okot, hogy a sajtó képviselői szép számban jelen voltak, így talán eljut a mondandónk azokhoz, akiknek szól.

23-án, vasárnap, kicsit késve indultunk el, nem gondoltam, hogy ennek ez lesz az eredménye: az Astoriától gyalog indultunk el az Erzsébet híd felé, ám a Ferenciek terénél tovább nem jutottunk, akkor volt a tömeg már negyed négy körül.
ezen a rendezvényen voltak számomra pozitívan és negatívan megélt dolgok is, ezeket sorolnám most fel. pozitívum volt, hogy minden felszólaló beszéde az ember lelkéig hatolt, rám rendkívül lelkesítő hatással volt. pozitívumként kell írnom a technikáról is, mivel nagyon jól megoldották a szervezők, hogy - a majdnem az Astoriáig érő tömeg legvége is - jól hallhassunk és láthassunk mindent. örömmel vettem azt is észre, hogy a tömegben ismét jelen voltak ismert emberek is, mint például Vámos Miklós és Herczeg Zoltán. továbbá megosztanék itt egy olyan élményt, amiben csak a jelenlévőknek lehetett része: amikor a színpad előtt közvetlenül elkezdett a tömeg skandálni, hogy Nem tetszik a rendszer!, és ez szinte hullámként söpört hátra felé, mind hangosabban közeledve, nahát ez fantasztikus érzés volt. negatívum volt azonban, hogy én több verset, dalt szívesen hallottam volna, illetve az az együttes, akik felléptek és népdalt adtak elő... választhattak volna valami közismertebb nótát, mert így nem igazán sikerült azonosulnia a tömegnek a dalolókkal - ahogy észrevettem.
eltekintve minden pozitívumtól és negatívumtól, hidegtől, esőtől, a perecet áruló pasastól, aki a tömegben flangált, én nagyon bízom benne, hogy végre tényleg elkezdődött valami, és végre felébredtek az emberek, és tudatosult bennük, hogy a semmittevésnek véget kell vetni.

ahogy a bejegyzés elején említettem... éppen most, történelmet kell írnunk, változást kell hoznunk. manapság már sajnos hiányoznak a régi forradalmárok, de van valami másunk: eszünk, kultúránk, célunk és akaratunk, amivel azt valósítunk meg, amire szükség van most. köztársaságot!