Julie's private life

ma is fárasztó napom volt, de ma kicsit másképp, mint szokott. reggel hétkor keltem, és fél kilenckor indult az egész család Kecskemétre, a cicánkért, hogy haza hozzuk. igen, végre van itthon is egy cicám. neve még nincsen. nagyon aranyos, kicsit még félős, de játékos. nagyon szép csíkozása van, a fajtája brit rövid szőrű. majd valamikor mutatok róla képet is. :)
alig értünk haza, megfürödtem, ettem, és már indulhattam is a Madách Színházba, Spamalotot nézni. ez a darab! teljesen lefáradtam tőle, és majd' az egészet végignevettem. igaz, furcsa érzéseket keltett bennem, de azt hiszem ez mindig így van, ha a Madách-ban járok. mindenkinek csak ajánlani tudom a darabot. :)
mondjuk, amilyen fura vagyok, hazafelé a finálés dal ment a fejemben, aminek az a refrénje, hogy "A felhők fölött mindig kék az ég.". erre elkezdtem azon gondolkodni, hogy valójában csak mi látjuk kéknek innen a Földről, mert az űr számunkra inkább fekete, és a felhők fölött az űr van. hát, igen, le sem tagadhatnám magam. egyébként felmerült bennem, hogy maga a színház épülete és az ott látott darabok is rossz hatással vannak rám. még szerencse, hogy mazochista vagyok. :D