Julie's private life

újra itthon. ismét bebizonyosodott, hogy pesszimistának lenni jó: ahhoz képest, hogy álltam hozzá az utazáshoz, egészen jól éreztem magam. a végén már haza sem akartam jönni, de muszáj volt, mert délután már matektanárnál is voltam.igazából most más egyebet nem nagyon tudok…

alig látok, de azért bepötyögök néhány sort.tegnap este nagyon rosszul jöttek ki a dolgaim, nem csoda hát, hogy idegbeteg voltam, mire oda kerültem, hogy aludni kéne. akkor még elpakoltam az utazótáskámat, tanultam törire (németből bajok lesznek...), majd találtam egy akkor…

hogy jelen szerencsétlen helyzetemben mi tesz boldoggá, mi vigasztal? például a következő kép, melynek látványa fogad, ha ránézek a komódomra.                    ezen felül még a tudat…

azt hiszem, akár szerzetes is lehetnék, ugyanis mostanában a lemondásról szól az életem. persze, mondhatnám, hogy közben jó dolgok is vannak - mert így van -, de most nem ezekről akarok írni. ott kezdődik majd a lemondás, hogy nem nézhetem meg a Macskákat, mert pénteken Gabó…