Julie's private life

azt hiszem, ezt a hétvégét igen termékenynek nevezhetem, minden tekintetben. ja, megjegyezném, hogy nekem még a mai nap is a hétvégéhez tartozik, mert nem voltam suliban, csak két dokinál. de ez már megszokott...
nos, akkor összefoglalnám a saját szemszögemből. pénteken írtam egy szöveget, dallammal, szombaton nagyjából kipihentem a fáradalmakat, majd vasárnap két dalszöveg, dallammal, este színház, ma pedig fél dalszöveg, és délután elmentünk anyával a Magyar Színházba, a Lila Akác nyílt próbájára. ez utóbbi friss élmény, és hihetetlenül jó volt. szerintem meg fogom nézni a kész darabot is.
mégis, most az új szövegekről írnék néhány sort inkább, mivel most ezek állnak közel hozzám. tényleg nem tudom az idejét sem, mikor írtam utoljára szöveget, pedig 13 éves korom óta csinálom. és ezek a mostaniak még engem is lenyűgöztek. egyedül Gabónak küldtem el őket, és ő mindegyikről áradozott. jó, az ember mit várjon a barátjától, de azért átlátok rajta, és tudom, mikor nem őszinte a lelkesedése. de még fontosabb, hogy talán most először vagyok képes büszkének lenni magamra azért, amit én alkottam. minden egyes szóért, minden egyes hangért, a versszakokért, a refrénekért... végre tényleg látok fantáziát abban, amit csináltam. ha jól számolok, és akkor négy és fél azonos tematikájú dallal vagyok majdnem kész a részemről. van, amelyikhez még kell zongorát írnom, de a többihez már csak gitárok és dob kell. ez most elégedetté tesz.