az a helyzet, hogy úgy tűnik, elkerülhetetlen a műtét, ha csak valami csoda folytán nem gyógyulok meg magamtól. de nem úgy néz ki. a műtét fix, de az időpontját én döntöm majd el. még nem tudom, mikor lesz.
más téma. találtam még egy érettségi utáni 3 éves színész képzést, hasonlót, mint amit még a múlt hónapban találtam. ez növeli az esélyeimet, ugyanis kettőből nagyobb eséllyel sikerül az egyik, mint egyből.
viszont folyton folyvást elbizonytalanodok. vajon jól döntöttem-e, hogy most erre kezdtem el gyúrni? tényleg nekem való? és hasonló kétségek.
a fenti két bekezdés pedig összefügg, akármennyire nem úgy tűnik.
a helyzet az, hogy ha most műtétre kerül a sor, mi a garancia arra, hogy nem kell megint hónapokig kivonnom magam a forgalomból? ez veszélyezteti az utolsó évemet is, és a további terveimet is. arról nem is beszélve, hogy talán ez a műtét sem jár teljes sikerrel, mint ahogy az eddigi három sem.
az elkövetkező három hónapra 5 darabot néztem ki, amit meg szeretnék majd nézni valamelyik színházban. a gond csak az, hogy senki nem akar eljönni velem sehova. végül majd nem lesz más választásom, egyedül kell majd mennem. de az olyan szomorú dolog. a sok hülye sznob le fog nézni.
