évekig azt a politikát folytatták az emberek, hogy elhallgatták előlem, mik is a mentális problémáim. hát, az utóbbi időben 180°-os fordulatot vett a politikájuk. úgy ontják magukból a diagnózist, mint a meteorológiai szolgálat az időjárás előrejelzést. érzelmileg visszamaradott vagyok, de zseni, pszichózisban és üldözési mániában szenvedek, illetve mániás depressziós vagyok évek óta, stb. mi történhetett? nem tudom. egyszerűen csak nem tudok mit kezdeni az egésszel.
ami pedig a fizikai problémáimat illeti... újra antibiotikum-kúrán vagyok, és kedden fog konzultálni az orvosom a proffal. két lehetőség van most kilátásban. vagy szinte rögtön feltárnak, vagy megvárják az mr- eredményeket, és az újabb kifakadást, hacsak valamilyen csoda folytán nem gyűri le a szervezetem végre a fertőzést. márpedig a doki szerint ennek mennie kéne, csak az immunrendszerem nem működik megfelelően. de hát mit is várnak, mikor egy éve a májam lett tönkre vágva, decemberben pedig annyi vért vesztettem, hogy majdnem leukémiás lettem?! kicsit kezd idegesíteni a dolog. nos, én ellenkezek a műtét gondolatával, ugyanis az úgy nézne ki, hogy eltávolítanának egy darabot most a csontból és a lágyszövetből is, majd ki tudja hány hónapig megint lábadozhatnék. és még akkor sincs garancia, hogy valahol nem marad fertőzött szövet.
egyszerűen ez így nem mehet tovább. az igazság az, hogy mentálisan és fizikailag is annyira roncs vagyok... akár halott is lehetnék. úgy értem, tényleg annyira szörnyű a helyzet, hogy emberszámba se kéne venni. én legalábbis ezt tenném magammal.
van most egy fizika tanárom, aki végzett pszichológiát is. újabban ő az, aki hobby-ként gyakorolja rajtam a terápiát. (bár ő nagyon nyomatja az Agykontrollt is.) ő az, aki a fejébe vette, hogy én egy hanyagolt zseni tehetség vagyok. és minden vágya, hogy támogasson. olyannyira, hogy azt mondta, ha nem is sikerül a pótvizsga, az ő sulijába átmehetek a következő évfolyamba, ha télen levizsgázom,amit persze ő felügyelne. szóval elég komolyan gondolja. kicsit bizalmatlan vagyok, de eddig úgy tűnik, alaptalanul.
nos, az állításairól... nem gondolom, hogy zseni vagyok, hisze az intelligenciám nem üti meg a zseni-szintet, csak átlagon felüli. (egyébként hihetetlenül nagy bánatom, hogy nem vagyok zseni.) a tehetséget viszont nem vitatom. ha nem lennének mentális problémáim, megállíthatatlan lennék. de lehet, pont ez kell ahhoz, hogy aztán valami legyen belőlem. tudja az isten!
mostanában ezeken morfondírozom. és azon, hogy fel kéne adnom. nem kerülne túl nagy erőfeszítésbe, hogy szerezzek egy beutalót a kórház neurológiai osztályára, ahol ha mást nem is, kipihenhetném magam. néha nagyon csábító ez a gondolat. kecsegtetőbb, mint az, hogy fussak az álmaim után. remélem a miértje érthető. főleg, hogy anyám is gyakran ajánlgatja...
