rávettem magam, hogy megnézegessem a régi blogjaimat. hát, mit ne mondjak, ledöbbenek magamtól...
az első, és legszembetűnőbb megfigyelésem az volt, hogy milyen hosszan tudtam írni régen. nagyon sokat!
a másik, hogy te jó ég, mikről írtam! annyira unalmas dolgokról. illetve pontosítok: vagy unalmas volt, vagy pletyka-alap. és még csodálkoztam akkoriban, hogy miért pletykáltak rólam annyit. sőt, így visszaolvasva a bejegyzéseket már én is ugyanazokat pletykálnám magamról, ha még aktuális lenne. hogy nem vettem észre akkor, hogy mit írtam? bár felmerült bennem, hogy lehet, direkt írtam provokatívan, mert ennyire unatkoztam. vagy a franc tudja.
olyan furcsa visszaolvasni, hogy ami akkor az életet jelentette nekem, azt ma már szánalmasnak tartom. és lehet, így leszek ezzel újabb néhány év múlva, ha a mostani bejegyzéseimet olvasom vissza. :)
