úgy érzem, folytatnom kell a változásokról szóló beszámolómat, hiszem majd hónapok múlva érdekes lesz visszaolvasnom ezt a folyamatot.
ma megírtam a fizika pótvizsgát is, és végül mind a két tárgyból átmentem, megkezdhetem pár nap múlva az utolsó évemet. ma Gabó kérdezett arról, hogy milyen érzés ez, és mik a terveim. íme a válasz:
érzésnek semmilyen. mondhatnám, hogy megkönnyebbültem, de alig izgultam az elmúlt pár napban, inkább jól éreztem magam. furcsa. megint csak. annyit azért el tudok mondani, ezzel, hogy hivatalossá vált, átmentem, az eddig képlékeny terveim a jövőre nézve fizikai valójukban kezdtek el megjelenni lelki szemeim előtt. valósággá váltak. és akkor át is térnék a tervekre. el kéne adni a pianínót, és venni helyette egy szintetizátort, amin visszahoznám rég elveszett zongoratudásomat, ugyanis szegény pianínó úgy el van hangolódva, hogy esélytelen akár egy darabot is eljátszani rajta. továbbá szeretném felkeresni a régi énektanáromat, hátha visszafogadja a tékozló leányt személyemben. ezen felül persze szeretnék tanulni. és ez nem olyan tipikus szeptemberi ígéret, hiszen nekem vagy fél éve kicsit mást jelent a suli, mint a normális embereknek. és szórakozni is szeretnék. előreláthatóan két hét múlva lesz egy Jolly Roger, Dust n' Bones koncert, rá egy hátre Harmadik Figyelmeztetés koncert, aztán József és a Színes Szélesvásznú Álomkabát a színházban, majd októberben egy prágai Vains of Jenna koncert, illetve még egy Operaház Fantomja. aztán megműtenek. meg aztán még decemberre is kinéztem két színházi előadást...
eddig ez a terv. igaz, nagy része még kidolgozás alatt áll. például a sport. régebben, úgy másfél hónapja úszni szerettem volna, de ez lehetetlenné vált, ha nem akarok másokat megbetegíteni. így maradt a kocogás, és a biciklizés. csak ki tudja, mennyire bírja majd a lábam. de azért elképzelésnek nem rossz.
hát, jelen helyzetemről ennyi. bízom benne, hogy sikerül minden tervemet megvalósítanom.
még a végén elhivatottá válok...
